Ingyenes · Nincs regisztráció
Készíts feladatokat szokásos számok római alakra írásához vagy visszaolvasásához. Válassz felső határt, vegyes irányt és opcionális jelmagyarázatot. A külön válaszlapok a kivonásos párokat használó szokásos írásmódot követik.
Az előnézet méretezve van. A PDF a pontos méreteket tartja meg.
A római írásban a jelek együttese határozza meg az értéket. A generátor egytől induló egész számokat és az I, V, X, L, C, D, M jeleket használja. A cél világos megállapodás szerint olvasni és létrehozni a jelölést. Előbb az alapjelek értékét beszéljétek meg, majd a hat engedélyezett kivonásos párt. Ezek felismerése nem jelenti azt, hogy tetszőleges kisebb jel bármely nagyobb elé helyezhető saját rövidítésként.
A támogatott tartomány egytől kezdődik. Nulla nem része ennek az írásmódnak, így kihagyása a gyakorlat szándékos határa. Nullával vagy negatív értékekkel végzett műveletekhez válassz más lapot. Ne adj hozzá kitalált jelet pusztán azért, hogy ennek a konkrét megoldókészletnek a tartományát tetszőlegesen kiterjeszd.
A megoldások IV-et és a többi felsorolt kivonásos párt használják. Alternatív óralapi alakok itt nem alkalmazhatók. Kezdés előtt mondd el a feladat megállapodását, hogy egy korábban látott másik írásmód ne hozzon bizonytalan értékelést. A program nem hasonlít össze automatikusan minden történeti változatot egymással egyenértékű válaszként.
Az alapértékeket és párokat megmutatja, de a kívánt számot a tanulónak kell összeállítania. Hasznossága a céltól függ. Az eljárást támogathatja kisebb emlékezeti terheléssel, míg a jelek önálló ismeretének ellenőrzéséhez kikapcsolható. A válaszsorok mindkét esetben üresek maradnak, saját írott megoldásra várva.
A maximum húsz, száz, ezer vagy háromezer-kilencszázkilencvenkilenc lehet. Minden kérdés egy és a választott felső határ között marad. Kisebb tartomány kevesebb kombinációt igényel, ezért könnyebb kezdést adhat. A helyiértékes feladatlapok részekre bontják a szokásos számokat. Tisztázd azonban a különbséget: a római jelek nem ugyanazt a nullákkal működő helyiértékes rendszert használják, mint a már ismert tízes számrendszerű számjegyes alak.
Római alakra váltásnál a tanuló közönséges számot kap és maga állítja össze a jeleket. Fordított irányban a már nyomtatott kombinációt olvassa. A vegyes mód mindkettőt gyakoroltatja. Átalakítás után érdemes a saját választ visszaolvasni és összevetni az eredeti értékkel. Így a hosszabb sor nem puszta véletlen képként rögzül, hanem értelmes részekből álló jelölésként, amelynek összesített értéke ellenőrizhető.
